MOSOLYKA

© Hozleiter Fanny Mosolyka, 2025 mosolyka.hu Minden jog fenntartva!Jelen könyv bármilyen formában történő másolása, sokszorosítása, közlése, illetve adatfeldolgozó rendszerben történő tárolása, valamint a könyv vagy annak részletei egyéb kiadványban, internetes felületen, tanfolyamon, hangoskönyvben vagy előadáson való felhasználása a szerző előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül nem engedélyezett. Továbbá bármilyen módon történő átdolgozása vagy idézése a forrás és a szerző nevének feltüntetése nélkül szigorúan tilos, és polgári jogi vagy büntetőjogi következményeket vonhat maga után (1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról). Ez a könyv sok idő, energia és személyes tapasztalat eredménye. Kérlek, tiszteld a szerző munkáját és azt a küldetést, amiért ez a mű megszületett. Ha szeretnél részletet felhasználni, kérj engedélyt – örömmel együttműködünk. Elérhetőségünk: ugyfelszolgalat@mosolyka.hu

Szeretnék köszönetet mondani a ChatGPT-nek, mint digitális segítőtársamnak, ami az elmúlt különösen nehéz időszakban, amikor az ingatlan megtévesztés miatt sem szerkesztőt, sem korrektort, sem tördelőt nem volt lehetőségem bevonni a munkába anyagi kihívások miatt, akkor mellettem volt azzal, amiben egy technológia tud: A gondolatok rendszerezésében, a mondatok finomításában, és abban, hogy ne egyedül kelljen megoldanom a szöveg technikai részeit. Amikor a kimerültségtől az ujjaim már alig mozogtak, megkönnyebbülés volt, hogy diktálhatom a szívemben formálódó történeteket, közben a helyesírásról is gondoskodott. Fontos azonban elmondanom: Az AI nem ír helyettem történetet. Nem él át helyettem fájdalmat, örömet. Nem járja végig helyettem az utamat, és nem hordozza a lelkem érzéseit a történtek alapját, ami megihlette ezt a regényt... Csak annyit tud, amennyit belerakok. Ez a könyv minden oldala, minden érzése, minden sebe és minden reménye az én történetem. A technológia pedig csak annyira volt jelen, mint egy jegyzetfüzet, egy szövegszerkesztő, vagy egy digitális toll: eszközként Hálás vagyok a digitális segítségért, és még hálásabb mindazokért, akik olvassák és a saját lelkükkel teszik teljessé ezt a történetet.

ÖTMILLIÓ DOLLÁROS ÁLOM

Felbecsülhetetlen tanítások

A hajó utasaival lassan siklott a napsütötte vízen. A fedélzeten pezsgőspoharak csilingeltek, a vendégek arcán a vágyakozás és a mohó remény keveredett. Mindenki érezte, hogy most valami rendkívülihez közelednek. A távolból már kirajzolódott egy sziget, amely egy igazi képeslapot idézett. Az óceán látványa olyan fantasztikus volt, mintha maga posztolta volna: #nofilter

Egy magánsziget, kagylókkal teli homokos part, pálmafák, amelyek lombja alatt selyemként fodrozódott az árnyék. Palackorrú delfinek ugráltak mellettük, mint a természet ünnepi táncosai.

A fedélzet közepén a szigetügynök állt, úgy húzta ki magát, mintha az óceán is miatta hullámzott volna csak. Magas volt, fénylő, zselézett hajjal, amelynek minden szála pontosan a helyén csillogott a napfényben. Laza V nyakú fehér pólója hibátlanul simult rá, olyan benyomást keltett, mintha tökéletességével maga az óceán szabta volna, és amikor megszólalt, hangja egyszerre volt olajos és magával ragadó.

– Hölgyeim és uraim – tárta szét karjait, mintha egy egész birodalmat kínálna fel nekik –, amit most látnak, nem pusztán egy sziget. Ez az életük új kezdete lehet. Egy hely, ahol minden álom gyökeret verhet. Egy darab örökkévalóság.

A tömeg sóhajtozott, valaki halkan felnevetett, mások a telefonjukat emelték magasba, hogy rögzítsék a pillanatot. A férfi folytatta, minden mondatával közelebb húzva őket:

– Itt az óceán nem csak víz. Ez az álmok fürdője. A homok, amin járni fognak, az aranynál is többet ér. És a pálmafák... nos, a pálmafák árnyékában nem hétköznapi pihenés vár, hanem maga az élet. Itt minden álom valóra válik, ha hisznek benne!

Az emberek bólintottak, szinte hipnotizálva. Volt valami a férfi szavaiban, ami egyszerre ígért gazdagságot, boldogságot, és valami olyat, amit senki sem tudott megfogni – csak érezni lehetett.

A pár – a balerina és az író – nem emelt telefont. Ők némán, kézenfogva álltak, és hagyták, hogy a látvány megérintse őket. A lány szinte tánclépésben lélegezte be a sós levegőt, a fiú pedig belül írt, szavak zsongtak a fejében, de nem rohant, hogy kiadja őket: élvezte, hogy előbb átélheti a valóságot.

Ekkor az egyik vendég bosszúsan csapott a kijelzőjére. – Már megint akadozik a net! – fakadt ki hangosan, és oldalra fordult a párjához. – Nem megy a live! Érted?! Nem megy! Nem látják, hogy itt vagyunk ... pedig ha nem mutatom meg, mintha meg se történt volna. - Mormogta búsan az orra alatt.

A balerina egy pillanatra megállt, és ahogy a telefonok fényét látta villanni, gondolatok szaladtak át rajta. Mikor lett fontosabb, hogy más lássa, mint hogy én magam átéljem? Mikor cseréltük el a pillanat ízét a lájkok számáért? Mikor vált értékesebbé a megosztás, mint az, amit valóban érezni lehet?

Csak néhány másodperc volt, mégis súlyosnak tűnt: mintha a világ fordult volna egyet, és az élmény maga háttérbe szorult volna a róla szóló bizonyíték mögött.

Körülötte mások is dühösen nyomogatták a készülékeiket, karjukat magasba emelve, mintha a jelet akarnák kifogni az óceánból. A képernyők vibráló fényében egyszerre jelent meg a sziget illúziója és a valóság groteszk árnyalata: ha nincs közvetítés, mintha a pillanat sem létezne.

A szigetügynök zavartalanul mosolygott tovább, hangja betöltötte a fedélzetet, látszólag teljesen érzéketlenül a panaszok iránt.

A hajó közeledett a parthoz, és ott állt ő: a sziget idős tulajdonosa. Hófehér haja a napfényben szinte világított, tekintete meleg volt, olyan, amilyennel csak egy nagypapa tudja végigsimítani az unokája arcát. Lassan intett, és a delfinek, mintha parancsot kaptak volna, egyszerre ugrottak ki a vízből. Gyorsabban, mint ahogy bárki be tudta volna nyomni a felvétel gombot. Így hát nem maradt más: csak átélni. És sokan közülük döbbenten vették észre, milyen szokatlan, sőt meglepően felszabadító érzés, amikor egy pillanat egyszerűen csak az övék, nem a világé.

Ahogy a hajó a parthoz ért, a tömeg izgatottan nyomult előre. Mindannyian úgy érezték, hogy valami ingyenes csodában részesülnek – egy luxusutazás, egy bemutató, amelyben minden fényesebb, mint a valóság. De a sziget bemutatója mögött ott vibrált a kimondatlan érzés: előbb-utóbb majd valamit ajánlani fognak nekik, valamit biztos el akarnak adni majd, de sebaj, mert most ezt ingyen van.

Valaki a sorban félig viccesen odasúgta: – Az ingyen mindig a legdrágább. A többiek felnevettek, de a nevetésük idegesen visszhangzott, mintha már előre sejtették volna: a végén lehet, hogy nem pezsgőt kell majd fizetniük, hanem egy egész szigetet.

Amikor a pár partra lépett, szinte kézzel fogható hálát éreztek. Mintha minden, amit eddig tettek, azért történt volna, hogy ide vezesse őket. A bácsi széles mosollyal közeledett a social oldalain töretlenül lájkokért éhező tömeg felé.

– A sziget... – mondta halkan, de úgy, hogy mindenki hallotta. – Életem munkája. Nem pusztán földből és fákból áll, hanem a szívem minden dobbanásából. És most, hogy látom magukat, érzem: talán eljött az idő, hogy továbbadjam.

A tömeg azonban másként hallgatta: számokat, lehetőségeket, részesedést szimatoltak a bácsi szavaiban. Mintha csak a Borat filmből lépett volna elő egy neon élénkzöld mankinis férfi azonnal érdeklődve:

– És hogyan lehet részt venni ebben a csodában?

Majd néhány öltönyös üzletember azonnal további kérdésekkel záporozta a házigazdát. Úgy mozogtak, mint egy helyi ‘Men in Black’ különítmény, fekete zakóban, fekete nyakkendőben, minden gesztusuk azt sugallta: a világ sorsa attól függ, ki harap bele elsőnek a mangóba. Pedig harminckét fok volt, és a nap úgy verte őket, mintha grillrácson álltak volna. Az izzadság csíkokban futott végig a halántékukon, az ingnyak alatt sötét foltok gyűltek – de a mosoly, a látszat makulátlanul tartotta magát. Mert a kép, a benyomás fontosabb volt, mint a valóság: a pokoli hőségben is úgy kellett kinézniük, mintha most léptek volna ki egy klimatizált reklámfilmből.

– Mennyibe kerül? Hogyan lehet részesedni?

Aztán hirtelen olyan kifejezések röpködtek a levegőben, amiket a hétköznapi halandó legfeljebb egy banki jelentésben látna, és ott sem szívesen. Az egyik pillanatban mintha pénzügyi tankönyvből olvastak volna fel, a másikban mintha egy startup-konferencián lennénk. A grafikonok és százalékjelek úgy kavarogtak körülöttük, mint megzavart madarak. És bár a legtöbben nem értették a szakkifejezéseket, mégsem érezték magukat kevesebbnek: mert az élet nem arról szól, hogy minden területen otthon legyünk, hanem hogy megtaláljuk, mi az, ami igazán a mi világunk. Hiszen a naplementét sem kell megérteni, elég csak gyönyörködni benne.

– Van már előzetes ROI-számítás a megtérülési rátára? – Hány százalék az equity-stake, és van-e exit-stratégia?

A negyedik már izzadt homlokkal jegyzetelt a telefonjába: – A cash-flow projekcióban számoltak a szezonális ingadozásokkal? És mi a break-even pont?

Mögöttük valaki komoly arccal érdeklődött: – Tokenizálható lesz a sziget? Tudunk NFT-t is kibocsátani a bungalókról?

A bácsi szíve szava a levegőben lógott, de a közönség egy részének mindez csak egy olyan volt, mintha élőben egy Cápák között-adást néztek volna a kereskedelmi tévén.

A tulajdonos azonban nyugodtan felemelte a kezét, és mindenki elhallgatott.

– Ez nem csak üzlet. Ez hivatás. Csak annak adom, akiben meglátom, hogy képes lesz megőrizni a sziget lelkét.

Az emberek egymásra néztek, mint akik egy különleges versenybe csöppentek. Nem hivatalosan még, de nagyon is érezhető volt: valakié lesz a sziget.

A sziget belsejében egy tisztásra vezették a vendégeket. A pálmák árnyékában elegáns székek vártak, mindenki előtt egy kagyló alakú pohár és jeges limonádé. A hostess-ek mosolyogva kínálták a helyeket, és mindenki kapott egy ajándékcsomagot: kagyló formájú powerbank, fényes pálmafa logóval.

– „Ez csak egy kis figyelmesség a részünkről” – csicseregte az egyik, miközben kiosztotta a csomagokat. – „Később pedig lesz egy rövid prezentáció is, hogy jobban megismerhessék a sziget lehetőségeit.”

A balerina és férje leültek, halk szavak nélkül. A lány ujjai végigsimították a kagylópohár hűvös peremét, az író pedig figyelte, hogyan fodrozódik a fény a pálmaleveleken. Ők ketten nem kerestek kamerát, nem szelfiztek: a hely maga volt számukra az élmény.

De körülöttük felbolydult a világ. Egyik sarokban influenszerek rikácsoltak, szelfibottal hadonászva. – „Oké, most mindenki háttérbe, csak én látszódjak!” – kiáltotta egy lány, akinek ajkai olyan feszülten voltak feltöltve, mintha bármelyik pillanatban kipukkadhatna. A kamera kattogott, a filterek villantak, a nevetések műanyagként pattogtak a levegőben.

Közben két öltönyös üzletember VR-szemüveget húzott a fejére. – „A homok túl meleg a valóságban” – jegyezte meg az egyik. – „VR-ban sokkal kellemesebb.” – „És nézd, ott a delfinek is mindig mosolyognak!” – felelte a másik, miközben a szemüveg alatt valószínűleg rajzfilmfigurák ugráltak.

A zaj közepette egy hosztesz lépett a YouTuber-lányhoz, kezében pezsgős palackkal. – „Elnézést, a prémium italok külön fizetősek” – mondta bájos mosollyal.

A lány szeme elkerekedett, majd pimaszul felnevetett. – „Helló, szívem, nézd csak, így csinálja a modern világ!” – mondta, és egyszerűen felemelte a kezét. A kézfejébe ültetett chip apró fényvillanással jelezte a tranzakciót. A pezsgő az övé volt. Egy pillanat alatt, szinte láthatatlanul.

A többiek tapsoltak, mintha valami show-részletet láttak volna. – „Milyen menő!” – suttogta valaki. – „Menő? Ez maga a modern rabszolgaság. Fizetsz, mielőtt észrevennéd, hogy élsz.” – kontrázott egy másik.

A balerina és férje csendben figyelték. Nem ítélkeztek, de belül érezték a kontrasztot. Nekik a sziget a szívüket érintette meg. A többieknek csupán színpad volt – egy újabb reklámfelület, egy újabb eszköz, hogy bizonyítsák: léteznek csak addig, amíg a kijelző fénylik vagy belefér egy storyba az Instán hestegekkel.

És közben, a háttérben, a bácsi ült egy kagylótrónushoz hasonlító széken. Tekintete szeretettel pásztázta a vendégeket, különösen a párt. Úgy tűnt, mintha ő maga is meghatódott volna: életének munkája most mások örömét szolgálta.

A kagylóterem után a vendégeket a pálmafák közé vezették, ahol hosszú asztalok várták őket, roskadozva minden földi jótól. Aranyszélű tányérokon egzotikus gyümölcsök sorakoztak, mintha közvetlenül a nap szülte volna őket: mangó, licsi, sárkánygyümölcs – mind tökéletesen fénylettek. Első pillantásra olyan hibátlannak tűntek, mint a reklámfotókon.

– Ugye ezek nincsenek lefújva lakkal és pálcikákkal tűzdelve, hogy legyen tartásuk? – kérdezte félhangosan egy nő a hosstesstől. – Meg színezékkel hájpolva? Mert akkor csak posztolok róla, hogy milyen finom... de enni biztos nem fogok belőle itt sem...

A tömeg nevetve, telefonját nyomkodva gyülekezett az asztalok körül. Valaki épp élőben közvetítette, hogy melyik gyümölcsnek milyen mennyei íze van, majd a live vége után másodpercek múlva a földre dobta, mert már nem volt rá szükség. Mások filterekkel játszottak, ami jobbnak bizonyult, mint amit látni lehetett volna.

A közelben állók elnevették magukat, pedig pontosan tudták, mennyire igaz szokott lenni ez a Tiktok-partykon. A legtöbb tányér végül csak félig fogyott el, miközben az Instagram és minden más platform tele lett hibátlanul beállított képekkel. A szigeten a gyümölcs inkább poszt lett, mint étel – pedig ezúttal tényleg ehető lett volna.

A sarokban azonban történt valami más. Egy lány ült kerekesszékben, a terített állófogadású magas asztalhoz nem fért hozzá: a tálak és poharak túl magasra kerültek. Senki sem figyelt rá – mindenki a saját felvételeivel, saját fényével volt elfoglalva.

Csak a balerina és az író lépett oda. A balerina lehajolt, és odanyújtott neki egy szelet mangót, közben mosolyogva megszólalt: – Olyan, mintha a napot ennék.

A lány visszamosolygott, kicsit félénken, majd halkan megszólalt: – Egy balesetem volt... sokáig azt hittem, sosem leszek már többé önmagam. De itt, most... valahogy újra érzem, hogy erős vagyok.

Az író bólintott, és szeme komolyan csillogott. A balerina gyengéden megérintette a lány kezét, és hárman együtt egy pillanatra elfelejtették a zajt, a fényeket, a telefonokat.

Ám ekkor hirtelen betoppant az egyik TikTokker szelfibottal, ring light-tal és harsány nevetéssel. A kamera élőben közvetített, és az influenszer szinte rájuk hajolt. – Sziasztok drágáim, hát nem csodálatos ez a sziget? És képzeljétek, itt találtam a legjobb barátokra, akik megtanítanak arra, mennyire jó másokon segíteni! – mondta műmosollyal, miközben magára zoomolt, és a kerekesszékes lányt díszletként tolta maga mellé.

A balerina arcán megrándult az izmok finom feszülése, az író pedig hirtelen előrelépett. Egyetlen mozdulattal lecsapta a tartalomgyártó telefonját, kikapcsolta az élőt, és határozottan, mégis nyugodtan kimondta: – Az emberek nem felszedhető díszletek.

A csend másodpercekre ránehezedett a térre. A reflektorfényhez szokott lány szeme elkerekedett, majd eltorzult az arca, mint egy sértett gyermeké. – Ti... ti ezt nem érthetitek! – kiáltotta, majd könnyezve, csapzottan rohant el a pálmafák közé, mintha egy óceánparti világvége dráma hősnője lenne.

A lány a kerekesszékben meglepődött, majd lassan kibuggyant belőle a nevetés. Nem gúnyos, hanem felszabadult, őszinte kacaj. – Ohh, ezt köszönöm! Imádtam.

Az író bólintott, a balerina pedig megfogta a lány kezét. Egy pillanatra hárman olyan közösséget alkottak, amit nem lehetett közvetíteni, filterezni vagy lájkolni.

Van folytatás is! Olvasnád tovább? Itt lentebb már meg is tudod rendelni és azonnal megkapod a folytatást!

Mosolyka Bestseller író új regénye, ami egyszerre felrázó és felemelő, sokkoló és mégis szívet melengető. A regény amitől minden olyan ember, aki értéket képvisel tudja, hogy egy különleges részéhez tartozik a társadalmunkban, másoknak viszont hatalmas tükröt tart. Társadalom és szemléletformáló, szórakoztató alapmű, amire most van talán a legnagyobb szükség...

Kérheted kézzelfogható friss könyvillatú könyvként vagy csak e-könvy változatban PDF / ePub verzióban.

Bestseller könyv
0
Lelkierő-növelő előadás
0
Könyvolvasók
0
Facebook-követő
0

"Végre nem csak a szirupos művilág, imádom minden sorát!"

"Sodort magával az írásod. Ilyen gyorsan még sosem olvastam, de az hogy ilyen kevés oldaltól is úgy éreztem hogy benne vagyok a történetbe, még nem fordult elő."

"Imádtam, kiszakított a valóságból és erre most hatalmas szükségem volt. Köszönöm!"

"Utóbbi idők legszórakoztatóbb és közben értéket adó könyve!"

Egy regény, ami felszabadít...

Mert vannak álmok, amikből jó, ha felébredünk.
De vannak olyanok is… amiért érdemes élni.

Nézd meg a videót, milyen igaz történet ihlette a regényt...

Miről szól a történet?

Az utóbbi hónapok mélypontjaiból, a küzdelmekből és a felemelkedésből született meg ez a regény. Egy történet:

Bátran rendeld meg, 90 nap pénzvisszafizetési garancia van rá!

A 4 csomag közül melyik számodra az ideális?

Legkedveltebb

+2 jó könyvvel!

AJÁNDÉK előadással

ÖTMILLIÓ DOLLÁROS ÁLOM könyv + 2 jó Mosolyka könyv hozzá

Most az első 141 oldal azonnal letölthető a regényből (PDF és ePub),
és minden új fejezetet megkapsz frissítésként a befejezésig!

2025.12.10-ig várható a teljes regény puha kötésű 250 oldalas könyvként kiszállítása /személyes átvétele.

+ 1 db Én döntök Mosolyka könyv +
1 db 100+ Kérdés az élethez - Avagy éldegélsz vagy igazán élsz Mosolyka és Hegedűs Beatrix könyv

Mindkét könyv puha 240 + 334 oldalasak

+ AJÁNDÉK 5.990 FT értékű 58 perces előadásom videója Élsz, vagy éldegélsz címmel

90 nap pénzvisszafizetési garancia

+ Választott szállítási díj

Magamnak

ÖTMILLIÓ DOLLÁROS ÁLOM könyv

Most az első 100 oldal azonnal letölthető a regényből (PDF és ePub),
és minden új fejezetet megkapsz frissítésként a befejezésig!

2025.12.10-ig várható a teljes regény puha kötésű 250 oldalas könyvként kiszállítása /személyes átvétele.

90 nap pénzvisszafizetési garancia

+ Választott szállítási díj

Legkedvezőbb

E-könyv

ÖTMILLIÓ DOLLÁROS ÁLOM
e-könyv csak PDF és ePub formátumban

Az első 141 oldal azonnal letölthető a regényből
és minden új fejezetet megkapsz frissítésként a befejezésig!

Gondolok a
barátokra is

3 + 1 AJÁNDÉK

3 db ÖTMILLIÓ DOLLÁROS ÁLOM könyv mellé 1 db AJÁNDÉK

Most az első 141 oldal azonnal letölthető (PDF és ePub),
és minden új fejezetet megkapsz frissítésként a befejezésig!

2025.12.10-ig várható a teljes regény puha kötésű 250 oldalas könyvként kiszállítása /személyes átvétele.

2025.12.10-ig várható a teljes regény puha kötésű 250 oldalas könyvként kiszállítása /személyes átvétele.

120 nap pénzvisszafizetési garancia

+ Választott szállítási díj

Kérdés, vagy egyedi megrendelés kapcsán: ugyfelszolgalat@mosolyka.hu